Pontyragu cukkiniben

Szeretem a filézett, bőrtől, zsírtól, vöröshústól mentes színtiszta pontyhúst ledarálva. Sok idő előkészíteni és sajnos csak otthon lehet megtenni, a halárusítók még nincsenek erre felkészülve. (Míg darálva kérhetünk sertéscombot, addig a halasok erre nem rendezkedtek be.) De nincsenek felkészülve a fogyasztók sem (tehát nincs kereslet), hogy a 800-1000 ft/kg áron kapható élő ponty filézett, fentebb leírt húsára azt mondja a halárus, hogy 4000-5000 ft/kg.

Én máshogy tekintek a halra és annak gasztronómiai értékére. A ponty így előkészítve közétkeztetésben, gyermekélelmezésben is megállná a helyét. Más kérdés, hogy egy gyereknek napi háromszori étkezésére 600 ft jut, abból nehéz lesz 10 dkg hazai halra 400-500 ft-ot költeni... Itt "meghalt" ez az ügy Magyarországon, sajnos.

Na, de ez a poszt nem erről szól, hanem a darált pontyból készíthető raguról.

Egy teljesen hétköznapi pörköltöt kezdek főzni: olaj, hagyma, őrölt pirospaprika, majd a hal és lehet ízesíteni, sózni. Borsot, kaprot előszeretettel használok. De kedve szerint cselekedhet mindenki. Nem az ízesítés a lényeg, hanem az előkészítés. Egy 100% szálkamentes, ízletes, finom halból készült ragut, pörköltet kapunk. A cukkinit karikákra vágva, kivájva tesiben sütöm meg és tálalásnál töltöm csak meg. Hideg tejfölös kaporral szoktam tálalni. Még nem okozott csalódást :)

Így edd a sült keszeget!

A HelloHal szezonálisan nyitva tartó Halfalatozójában, Tiszaörvényben folyamatosan étlapon van a sült keszeg. Azt kell mondanom, hogy a neten keresgélve inkább elkeserítő a helyzet a keszeg tisztítását, előkészítését, sütését illetően, sajnos még bloggerek tollából is sokszor rossz példa kerül a világhálóra. Arról már nem is beszélve, hogy a többség nem tudja jóízűen megenni a halat (ezt már a Halfalatozóban visszajövő hulladékból, maradékból állapítottam meg), nem tudja a már megsütött keszeget megbontani, szétszedni. Most nem az előkészítésről esik szó, hanem arról, hogyan kell megbontani és megenni egy jól átsütött, de nem kiszárított keszeget.

Variációk egy témára: Csukafilé roston...

Méltánytalanul háttérbe szorul a csuka fogyasztása. Szerintem azokon a horgászokon kívül, akik megfogják és elviszik haza e gyönyörű ragadozót, más nem is eszik csukát. Piacon nem látni, éttermek étlapjain se nagyon, legfeljebb elvétve egy-egy ételt, de gondolom nem adnak el belőle kereskedelmi mennyiséget, így biztosan régóta fagyasztott termékből dolgozhatnak... A csuka ellen szól még, hogy karakteresebb az íze, a húsa, bőre, nyálkája szagosabb és szálkás hal. A HelloHal természetesen tudja a megoldást :)

Roston csukafilé zöldsalátával, savanykás-olívás dresszinggel

Variációk egy témára: A bőrén sült süllőfilé...

Az őszi-téli időszakban, amikor alapvetően nincsen kevesebb dolgom, mint máskor, mégis sokkal hamarabb otthon vagyok, több idő jut a konyhai pepecselésre. Horgászként novembertől februárig elsősorban süllőre horgászom, így e halból az éves bevitel jellemzően megtörténik ebben a négy hónapban. Vannak azonban szabályok, melyeket magunknak állítottunk fel: 

1. étkezésünk legyen szénhidrátszegény (kizárni lehetetlen és nem is kell a szénhidrátot, de kenyeret, búzalisztből készült ételeket, tésztákat, burgonyát, cukrot ha lehet nem fogyasztunk). 

2. a 18 óra nálunk nem tartható, de 19 óra után lehetőleg ne vacsorázzunk. 

3. a vacsora elkészítése 15-20 percnél ne tartson tovább, napközben az előkészület szintén csak néhány percet vegyen el.

4. a hűtő aktuális tartalmából kreatívkodjunk.

A következő összefoglaló ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a bőrében hagyott roston sütött süllőfilé milyen változatos köretekkel dobható fel.

ratatuival

Harcsapaprikás cannelloniban

Az az igazság, hogy saját magunknak halászlét, rántott halat és harcsapaprikást nem szoktam készíteni. Oly mértékű a kíváncsiság bennem más ételek iránt és annyira szeretek kipróbálni, felfedezni új dolgokat, hogy ezeket hanyagolom. A halvacsoráimon sincsenek ezek, kivéve az egyetlen kifejezetten ezeket felvonultató, karácsony előtti időpontra hangolt klasszikus halvacsorán. Az ünnepek táján azonban elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb társaságnak ne főzzek harcsapaprikást. Most úgy esett, hogy három hét alatt háromszor csináltam, valahányszor 20-20 főre, szóval kevésbé kiszámítható (nagy) mennyiséget. Maradt is minden alkalommal. Legutóbb a maradékot palacsintába töltve tálaltam másnap, előtte kenyérrel törölte ki a tálat a család karácsony másnapján, az első alkalommal megmaradt mennyiséget pedig betöltöttem cannelloniba.

Roston süllőfilé narancsos-mézes salátával

Sokszor az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség. És nem kell órákat állni a konyhában sem, 10 perc bőven elég mindenre.

Süllőpofa roston

A süllő és a harcsa pofája is kifejezetten finom. A hús szerkezete más, hiszen alapvetően rágó izomról van szó, így tartalmasabb, sűrűbb, rostosabb szerkezetű, mint a hal filéje. Gasztronómiai csemege persze csak akkor lesz belőle, ha a pofákat nagy kitartással és gondossággal gyűjtögetjük. A kisebb süllők pofája talán az 1 dkg-ot sem éri el, a nagyobbak is legfeljebb 2-3 dkg-osak, szóval sok kell belőlük még egy jobb kóstolóra is.

Erotikus süllőuszony

Gyorsan az elején magyarázkodnom kell... Új recepttel 2014 április óta nem jelentkeztem, persze nem fordultam el a hazai halfogyasztás népszerűsítésétől, csak ebbéli tevékenységemet más fórumokon gyakoroltam, de itt  vagyok. Itt vagyok és már magyarázom is a címet. Próbálkoztunk "süllőuszony kínai módra", "thai süllőuszony", "süllőuszony édes-savanyú mázban" és még ki tudja mennyi névvel, mire kialakult a fenti elnevezés. Egyszerűen így lett eladható, holott a mestermű semmit sem változott.

Harcsapofa

A süllő pofájáról már írtam korábban, méltatva az apró, de igen tartalmas kis húsrészeket, ajánlom újbóli felkeresését a bejegyzésnek! A harcsa pofájáról is csak jókat tudok mondani. A bajszos "arca" egy kerek, közepe felé kissé mélyülő, a szemétől majdnem a kopoltyúfedő végéig tartó húsrész. A mellékelt fotót azért választottam, mert az igen gyakran megtelepedő élősködők itt szinte pontosan a harcsa pofáján lógnak.

Stefánia szelet pontyból

Még tavaly decemberben, az egyik halvacsorámon kifiléztem egy pontyot. A vendégek előtt bemutattam hogyan kell a pikkelytokkal együtt - kaparás nélkül - a pikkelyeket levágni, filézni, bőrözni, vörös húsrészeket kivágni. A bemutatóval az is a célom volt, hogy rávilágítsak, az élősúlyban két kilós pontyból mindössze alig több, mint fél kilogramm halhús marad, mely még ráadásul szálkás is. Akkoriban - a karácsony előtti időszakban -1000Ft/kg áron lehetett pontyot vásárolni a helyi halasoknál, így könnyen kiszámolhatta mindenki, hogy nem is olyan olcsó az olcsónak hitt hazai ponty. A pontyhúst - fejvesztés terhe mellett - hazavitte egy vacsoravendégem és megígérte, hogy az ebből készült ételt lefotózza és a receptúrával együtt elküldi. Nos, az általa sütött pontyból készült Stefánia szelet így néz ki:

Mézben sült süllőfilé mézes hagymalekvárral

Télen különösen jólesik a méz. Teába, vagy csak úgy, egy-egy kiskanállal. Néha szoktam gyümölcsöt is grillezni, sütni, melegíteni egy kanálnyi mézen. A mézes süllőfilé ötletét most a mézes hagymalekvár előzte meg.

Zöldséges hallal töltött palacsinta

Amikor az első blogbejegyzést 2012 elején megírtam, azt gondoltam, mindig lesz öt percem, hogy valami finom halételt készítsek és azt bemutassam. Két év alatt, bőven túl a 100. recepten ez még most is igaz, öt percem mindig van, 50 azonban ritkán. És a tényleg nagyon gyorsan összedobható, édesvízi halakból készült finomságokból kezdek kimerülni. Így hát több időt kell töltenem a serpenyők mellett, lassan megdől az a tézisem, mely szerint csak akkor megyek a konyhába és csak olyan ételt főzök, mely mosogatással együtt sem vesz el több időt 15 percnél :) A zöldségekkel töltött palacsinta egyszerűsége ellenére sok munkával és sok mosatlannal jár. De megéri fáradozni vele.

Bolognai spagetti

Nincs abban semmi különös, hogy már megint halfilével helyettesítem egy ételben a húst. Azaz nem helyettesítés ez, a legnagyobb természetességgel kezdtem hozzá az otthoni maradékokból valami vacsorafélét készíteni. Ha süllőfilé van előkészítve, akkor az. Egyedül csak daráló nem volt kéznél.

A "kínai" hal

A közelünkben, úgy egy percnyire gyalog a házunktól van egy kínai étterem. Igazából nem is mondanám étteremnek, bár le lehet ülni, de önkiszolgáló és az igényessége is inkább a kínai piacokhoz hasonlítható. A helyi lakosság - úgy vettem észre - jellemzően elviszi az ételt csinos kis dobozkában. Elég nagy a választék, két hatalmas pultban napközben legalább 15-20 féle kaja van, levesek, főételek, köretek. Piszok olcsó (nem is értem, hogy csinálják), és nem tudok úgy bemenni, hogy ne legyenek előttem. Ráadásul olcsósága mellett hatalmas adagokat adnak. Na, nem hírverést akarok én csapni ennek a kínainak, megy ez magától is, és szerintem simán veri az összes vendéglátó egységet forgalomban Cegléden, hanem titkon köszönetet szeretnék nekik mondani, hogy ötletet meríthettem tőlük. 

Kedvesemmel heti rendszerességgel vagyunk betérők, általában szecsuánit eszünk és illatos omlós csirkét, valamint szezámmagos mézes csirkét. Noha már egy fél lakodalom árát otthagytam a kínaiban, még egyszer sem jutott eszembe, hogy ezt az én csodás halaimból is el kellene készíteni. Igen ám, de hogyan készíthetik a bundát? Sokáig azt gondoltam , hogy ez valami szuper titkos receptúra lehet, de aztán a neten kutatva összeállt a kép és végül a vacsi. Annyira jó lett, hogy biztos vagyok abban, hogy a következő szezonban a Halfalatozó étlapjára is felkerül.

Párolt harcsafilé csőben sült zöldségekkel

A gyorsan valami finomat és egészségeset jegyében egy maximum 10 perces ételre szeretném felhívni a figyelmet. Alapanyagát tekintve csak friss harcsafilére van szükség. Én igazán szerencsés vagyok, hogy még a harcsák korosztályából is válogathatok, ez a legfinomabb 6-8 kg körüliből való, és fagyasztva sem volt.

Olívás harcsaragu

Az alapötlet az interneten fellelhető egyik receptből származik. Ott inkább salátaszerűen készült el a ragu, nem is biztos, hogy annak hívnám. Egy picit átgondolva és az otthon fellelhető alapanyagokhoz igazítva elkészítettem az én olívás harcsaragumat.

Lecsós rakott harcsa

Kedvesem receptje, igaz eddig csak karajból készült. Miután HelloHal szlogen is lehetne, hogy amit a magyar konyha el tud készíteni bármilyen húsból, az elkészíthető halból, édesvízi halból is, így együtt nekikezdtünk...

Harcsasteak paradicsomszószban

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy miben (értsd: nem edényzet) lehet steak szerűen megsütni a harcsafilét. Az már-már túl egyszerű, hogy kap egy kis (inkább sok) sót, esetleg valami fűszert és kész, sülhet. Kifejezetten izgat a cukor, a karamellizált cukor, de most egy véletlen folytán új ötletem támadt. Pizzát készítettem harcsa feltéttel és kimaradt egy kevés paradicsompüré, továbbá egy tíz kiló körüli harcsa hasa, mely úgy 60 dekás lehetett. Soha jobb alkalmat arra, hogy egy piciny paradicsompürén süssem meg a halamat. Ekkor elhatároztam azt is, hogy alkalmanként, lépésről lépésre tovább bonyolítom a dolgot és az ízekben rejlő változást, illetve a sütés technikájában esetleg szükséges változtatást, tapasztalatomat is leírom majd. Jöhetnek majd a zöldfűszerek, a fokhagyma, az olívabogyó és ki tudja még mi jut addig eszembe. 

A fűszeres kősüllők

Igyekeztem rendet tenni a hűtőkben, fagyasztókban. Találtam is 3 db kősüllőt. Miután nyáron nem horgásztam, tavasszal meg nem fogtam, így biztosan az elmúlt télről felejtődött a hűtőben, azaz legalább 7-8 hónapja ott lapultak. Az égvilágon semmi bajuk nincsen, ha jól lettek fagyasztva, nem szabad vizesen elcsomagolni és lehetőleg levegő nélkül, hermetikusan le kell fóliázni a halat. A kősüllő nagyon hasonlít a süllőre, fogazatában és hátán látható csíkjainak számában van eltérés. A laikus talán össze is tévesztené őket. Élőhelyük is elég azonos, én süllőzés közben fogom őket, a nagyobbakat szoktam elhozni néha-néha. 

Hortobágyi halhúsos palacsinta

Mint mondani szoktam, amit a magyar konyha el tud készíteni szárnyasból, sertésből, esetleg marhából, azt jórészt halból, magyar halból is meg tudjuk sütni, főzni. Édesvizi halaink tökéletesen alkalmasak erre, csak kicsi körültekintésre van szükség hozzá. A hortobágyi palacsintát nagyon szeretem, olykor sok tejföllel, máskor kevesebbel, de amennyiben finom a töltelék, azaz a pörkölt, akkor nincs benne hiba.