Harcsapofa

A süllő pofájáról már írtam korábban, méltatva az apró, de igen tartalmas kis húsrészeket, ajánlom újbóli felkeresését a bejegyzésnek! A harcsa pofájáról is csak jókat tudok mondani. A bajszos "arca" egy kerek, közepe felé kissé mélyülő, a szemétől majdnem a kopoltyúfedő végéig tartó húsrész. A mellékelt fotót azért választottam, mert az igen gyakran megtelepedő élősködők itt szinte pontosan a harcsa pofáján lógnak.

Éles késsel és gyakorlott mozdulattal veszteség nélkül, szépen kivágható a pofa, melyet bőrözni sokkal nehezebb, ezért általában kendőt, törölközőt teszek alá, hogy ne tudjon csúszkálni. A hús zsírmentes, sűrű, kötött szerkezetű, szagtalan, inkább fehér színű. Egy korábbi halshown körbeadtam elkészítés előtt a nyers pofahúst, hogy mindenki megnézhesse, megszaglászhassa.

A harcsapofa sütése igen egyszerű. Az üresen felhevített serpenyőben minimális mennyiségű olívaolajon kevés citrom, vagy limelé facsarása mellett akár egyik oldalát fedő alatt sütve szép pirosra lehet sütni mindkét oldalát. A rostok gyors lezárása után belül szaftos, puha, omlós, de szálasabb szerkezetű húst kapunk.

Ha jól dolgoztunk, a serpenyőt egyetlen kis darabka papírtörlővel szárazra lehet törölni.