Mézben sült süllőfilé mézes hagymalekvárral

Télen különösen jólesik a méz. Teába, vagy csak úgy, egy-egy kiskanállal. Néha szoktam gyümölcsöt is grillezni, sütni, melegíteni egy kanálnyi mézen. A mézes süllőfilé ötletét most a mézes hagymalekvár előzte meg.

Egyéb konyhai ténykedéseim eredményeként maradt ki apróra vágott lilahagyma és póréhagyma. Sajnáltam kidobni, így feltettem főni kevéske vajon. Sokáig főtt, közben sóztam, borsoztam, hozzáadtam a mézet és pár csepp balzsamecetet. Néha megnyaltam, amikor már tetszett az íze kijelentettem, hogy kész. A bőrös süllőfilé besózva várta a sorsát. Mi nagyon szeretjük a legegyszerűbben megsütve sóval, borssal, citrommal. Most semmi más nem történt, csak a citrom elhagyása mellett a sütés oldalankénti végstádiumában csorgattam rá egy pici mézet, termelői akácmézet. Édesanyámtól kaptam felezett, hámozott barackbefőttet, sk tette el, abból kiemeltem néhányat és a süllő után visszamaradt olajos, mézes serpenyőben egy-egy perc alatt rámelegítettem, vagy grilleztem, vagy sütöttem... Ki tudja? A lényeg, hogy a serpenyőben maradt méz segítségével kicsit kérges és forró lett a barack. Ez volt a célom. Nincs ebben az ételben semmi különös. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az édeskés ízek igazán jól harmonizálnak a halételekhez. A hazai halak közül talán a süllő bírja a legjobban. Tessék kipróbálni!