Az egész úgy kezdődött, hogy öt éve egy nyári éjszakán Sanyi barátommal süllőztünk a Tisza-tavon. Már a csalihalazás közben arról beszélgettünk, hogy a fogott süllőt még horgászat után, éjszaka elkészítjük. A siker nem maradt el, fogtam egy két kiló körüli példányt, melyet azonnal megtisztítva fel is tettünk egy vaslapra. Igen ám, de nem melegedett át eléggé a sütő alkalmatosságunk, ezért a friss süllőfilé csak párolódott és elkezdett szétesni darabjaira. Menteni kellett a menthetőt, így született véletlenül a süllőmorzsa, azóta már tudatosan cselekszem, ha erre vágyom.
.jpg)
