HelloHal kedvence: a halas szendvicsek királya!

Nem tudtam jobb nevet és címet adni a bejegyzésnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy mekkora kedvencem ez a szendvics és azt is, hogy halas szendvicsből is lehet zseniálisat összehozni. Látszólag könnyű elkészíteni, azonban nagyon sok apróságra oda kell figyelni.

Süllő sóburokban

Már nagyon vártam a mai postot, a fotók tekintetében átmenetileg új korszak nyílik, Zoli barátom ti. hat különböző halételemet és a készítés lépéseit is megörökítette, a látásmód egészen új. Elsőként a sóban sütött süllőt mutatom be, megjegyezve, hogy a fehér só nem túl látványos. A sóburok egyetlen célja a hal párolása.

Vajas harcsasteak tócsnival

Remélem lenne olyan követőm, akinek feltűnik, hogy valami nem stimmel a harcsa húsával. Hát persze, a fotókon a harcsa pofája látható, de becsszó, aznap a vastag húsából is készült néhány adag. A harcsa pofája egyébként - a süllőhöz hasonlóan - hihetetlenül fehér, nagyon szép, és ízletes falat. Egy nagyobbacska, mondjuk tíz kiló feletti példánynak már egészen termetes, kisebb tenyérnyi pofája van, melyet gondosan ki lehet metszeni, a bőrt lehúzva róla konyhakész is. A harcsasteak készítésekor azzal kísérleteztem, hogy egyes  friss fűszernövényeket milyen mértékben, azaz mekkora mennyiségben kell használni ahhoz, hogy az íze ne legyen túl harsány, de azért markánsan megkülönböztethető legyen egymástól. Rozmaring, bazsalikom és metélőhagyma (snidling) volt a kerti ládás fűszernövényesben, szóval ezekkel próbálkoztam. 

Süllő egyben olvasztott vajas öntettel

Pár héttel ezelőtti halvacsoránk egyik csúcspontja volt a tepsiben, egyben megsütött süllő. Azt gondoltam, hogy a szálkákkal, uszonyokkal, csontokkal való bíbelődés elveszi vendégeim kedvét a jóízű étkezéstől. Meglepetésemre, nem így történt. A gondos tisztítás nagyon fontos. Nem elég a süllő belét eltávolítani és kimosni, a fehér úszóhólyag kivágása, kitépése és az alatta a gerinchez simuló vékony hártya felvágása hozzá tartozik a szakszerű tisztításhoz. A gerinc melletti enyhén véres részeket is így szépen ki lehet mosni. Sűrű irdalás nem szükséges, inkább csak a gyorsabb sülés miatt szoktam néhány bevágást ejteni a hal húsán, melyekbe kedvemtől függően bacont, fokhagymát gyömöszölök. Mindezek előtt persze nagyon alaposan besózom a halat, belülről is. A tepsit a kezem segítségével egy kis vajjal, vagy zsírral lehelet vékonyan kikenem és ráteszem gondosan, állítva a süllőt. Sütésre készen!

Sügér zöldfűszeres vajjal

Néhány éve voltam a Duna-deltában horgászni. Annyira belelkesedtem, hogy azon a nyáron kétszer is visszamentem. Hihetetlen a halbőség, pedig horgászati szempontból holt idényben voltunk. Ott is az ősz az erősebb. Az utazás viszontagságai mára már megszépültek, a 24 órás döcögésért akkor nagyon nyűgös voltam. Viszont sokat tanultam. Félelmetesen érdekes az ott élő lipován halászok élete, maga a Duna-delta ránézésre akár a mi Tisza-tavunk is lehetne, persze sokkal nagyobb. A csukát úgy fogtuk Orklával, mint csontival a snecit, mártogatva termetes pontyok jöttek (!), süllőt akkor fogtunk, amikor akartunk és ha etettünk egy pályát pontyra, mert ahhoz volt kedvünk, akkor pontyot fogtunk. Szóval más a világ arra felé. Sokat mártogattunk apró csalihalakkal, nem véletlenül hoztam szóba a kishallal fogott pontyot, termetes sügerek kísérték folyamatosan a szerelék feltekerése közben a gyorsan vontatott küszöket. Ezen felbuzdulva más egyéb csalikkal is elkezdtünk sügérre horgászni. Fogtuk is számolatlanul a szebbnél szebb, tenyeres vagy még nagyobb példányokat. Ottani vendéglátónk, szállásadónk elkészítette nekünk egyik este a sok, szép, vastaghátú halacskát, mely annyira finom volt, hogy Duna-deltai élményeimet alapjaiban határozta meg. Alig vártam, hogy egyszer ezt itthon is kipróbáljam.

Paradicsomos hal spagettin

Teljes terror alatt élek :)! Barátaim, vacsoravendégeim paradicsomos, olaszos tésztát kívántak, eddig ez nem is lett volna olyan nagy dolog. A feladatom a hal belekomponálása volt az ételbe. Bizonyos tapasztalataim voltak korábbról, amikor pangasiust sütöttem és a tejszínes mártást felitattam vele, erre hajazva gondoltam ki az esti receptet. Igen ám, de a pangasius húsának szerkezete egészen más, nem összehasonlítható egyetlen édesvízi hallal sem. Ez pedig, ugye, egy édesvízi halakkal foglalkozó blog. Majd lesz valami alapon nekiláttam a 'feladatnak', a végeredményt bátran ajánlom mindenkinek.

Ikrás ravioli tejszínes, fűszeres mártásban

Minden szempontból főpróba volt. Az a bizonyos "kereskedelmi mennyiségű" ikra és tej, melyre korábbi receptemben (Halkrém (1) - Zöldfűszerekkel) már utaltam, a fagyasztó mélyén lapult, kezdeni kellett hát vele valamit. Kitaláltam - bár magam sem tudom mikor és hogyan - hogy készítsünk raviolit. Igazából nem volt sok kérdésem magamhoz: hogy kell tésztát gyúrni (?), mitől lesz ízletes (?), többféle halikra és tej áll rendelkezésemre, vajon jó  lesz mindegyik (?), milyen legyen a mártás (?) és talán még sorolhatnám a bizonytalanságomra utaló felvetéseket, de bátorság nélkül sose aratom le a babérokat felkiáltással  megszerveztem az estét és gondoskodtam megfelelő számú kuktáról. Röpke három és fél óra alatt össze is ütöttük a vacsit négyen egy liter pálinka és ki tudja hány üveg bor társaságában. Az étel egy kivétellel mindenkinek nagyon ízlett.

Halkrém (1) - zöldfűszerekkel

Egy kicsit szétnéztem a világhálón, kíváncsi voltam arra, hogy a keresőbe a halpaszta szót beírva milyen találatokkal és milyen tartalmakkal ismerkedhetek meg. A HelloHal más oldalról közelíti meg a témát, ezért hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, nem Halpaszta, hanem Halkrém lesz a neve az előételnek, melyből - reményeim szerint - lesz majd több különböző verzió is. A mai ajánlat halbelsőségből, pontosabban haltejből és ikrából készül. Elöljáróban még annyit, hogy ebben a formában ez az első alkalom, hogy a belsőséget így hasznosítom, ennek pedig az az oka, hogy a durván sós vízben megfőzött haltejből és halikrából tetemes mennyiség maradt. Hogy eredetileg mi készült belőle, arról majd később.