A halas tócsni

E heti témának igyekeztem olyan ételt találni, mely a szélesebb közönség számára is érdekesebb és könnyebben elkészíthető, az alapanyagok is egyszerűbben beszerezhetők. A tócsni, vagy lapcsánka elkészítésével Tivadaron (egy piciny falu Szabolcs-Szatmár Bereg megyében) ismerkedtem meg. Nagymamám előszeretettel kényeztetett vele. Azt is tőle lestem el, hogy a reszelt burgonyához darált sertéshúst vagy csirkemellet kevert, hogy tartalmasabbá tegye az unokák ebédjét. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan jutott most pont a tócsni az eszembe, de egy percig sem volt kérdés, hogy keverek bele halat.

Vajas harcsasteak tócsnival

Remélem lenne olyan követőm, akinek feltűnik, hogy valami nem stimmel a harcsa húsával. Hát persze, a fotókon a harcsa pofája látható, de becsszó, aznap a vastag húsából is készült néhány adag. A harcsa pofája egyébként - a süllőhöz hasonlóan - hihetetlenül fehér, nagyon szép, és ízletes falat. Egy nagyobbacska, mondjuk tíz kiló feletti példánynak már egészen termetes, kisebb tenyérnyi pofája van, melyet gondosan ki lehet metszeni, a bőrt lehúzva róla konyhakész is. A harcsasteak készítésekor azzal kísérleteztem, hogy egyes  friss fűszernövényeket milyen mértékben, azaz mekkora mennyiségben kell használni ahhoz, hogy az íze ne legyen túl harsány, de azért markánsan megkülönböztethető legyen egymástól. Rozmaring, bazsalikom és metélőhagyma (snidling) volt a kerti ládás fűszernövényesben, szóval ezekkel próbálkoztam.