Halkocsonya

Tulajdonképpen nem egy új receptről vagy ételről van szó. Az elnevezés más, korábban már írtam az aszpikos süllőről, mely gyakorlatilag megegyezik a halkocsonyával. Egy korábbi halvacsora előételeként tálaltam, így sok-sok új fotóm lett, gondoltam bemutatom ezeket is és felhívom még egyszer a figyelmet arra, hogy halaink, így a süllő csontja különösen mennyire értékes. Amikor a halvacsora menükártyáját készítettem, eltűnődtem azon, hogy melyik megnevezést használjam. Azért választottam végül a halkocsonyát, mert jobban kifejezi, hogy valójában miről is van szó. Javaslom tehát újra elolvasni a receptet itt, legyen ez az én karácsonyi ajándékom!

Halvacsora

Mióta megszületett a HelloHal, a legnagyobb kihívást a jó fotók készítése jelenti. Valljuk be, van még hová fejlődni. Történt azonban, hogy egykori osztálytársamat, aki mindenféle képrögzítő masinával rendelkezik, rábeszéltem, hogy némi elemózsiáért cserébe készítsen nekem jó fotókat az ételekről. Igen ám, de tömbösítve kellett megugrani a feladatot, hogy ha már eljön és időt nem kímélve nyakába akasztja a gépet, akkor több kaja is szülessen. Az ételek elfogyasztását barátaimra bíztam, úgy húsz fő elég is volt ahhoz, hogy kevés legyen a maradék. Jellemzően nem ez a mértékegység számomra, mármint, hogy húsz főnek süssek, főzzek vacsorát, ezért úgy válogattam össze az ételeket, hogy azok a készítés technikáját és az alapanyagokat figyelembe véve egymásra épüljenek. A sorból egyedül az előétel lógott ki, mert abban nem volt egy deka hal sem. Az bizony zellerszáras mártás volt, amolyan tunkolós féle.

Aszpikos süllő

Mióta agresszív fogyasztói társadalommá váltunk és télen is lehet nyárra jellemző dolgokat kapni, mondjuk fagyit meg jégkrémet, azóta nem értem miért nem eszünk tavasztól őszig kocsonyát. Értem én, na, hogy eleink miért télen vágtak disznót és miért élték fel azt tavaszra, de manapság már, amikor minden korszerű háztartásban van fagyasztóláda és a húsboltok is roskadoznak a sertés fejétől, bőrétől, körmétől, tessék mondani, miért nem jut eszünkbe, hogy kocsonyát főzzünk? Ezen is csak azért merengtem el, mert a hagyomány olyan korlátok közé képes szorítani még engem is, hogy az már a borzasztó kategóriát súrolja. Adott - horgászati szempontból - májustól a süllő, melynek húsa pillanatok alatt elfogy, csontját meg nézegetem  néhány percig, aztán többnyire az enyészeté lesz. Végzetes hiba! A melegebb tavaszi és nyári hónapokban is lehet kocsonyát főzni belőle, divatosabb megfogalmazásban aszpikot, de attól az még halkocsonya lesz.