Harcsapaprikás cannelloniban

Az az igazság, hogy saját magunknak halászlét, rántott halat és harcsapaprikást nem szoktam készíteni. Oly mértékű a kíváncsiság bennem más ételek iránt és annyira szeretek kipróbálni, felfedezni új dolgokat, hogy ezeket hanyagolom. A halvacsoráimon sincsenek ezek, kivéve az egyetlen kifejezetten ezeket felvonultató, karácsony előtti időpontra hangolt klasszikus halvacsorán. Az ünnepek táján azonban elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb társaságnak ne főzzek harcsapaprikást. Most úgy esett, hogy három hét alatt háromszor csináltam, valahányszor 20-20 főre, szóval kevésbé kiszámítható (nagy) mennyiséget. Maradt is minden alkalommal. Legutóbb a maradékot palacsintába töltve tálaltam másnap, előtte kenyérrel törölte ki a tálat a család karácsony másnapján, az első alkalommal megmaradt mennyiséget pedig betöltöttem cannelloniba.

Évértékelő, azaz ez érdekli a HelloHal olvasóit - tanulságos

2012. március. Melinda segítségével elindul a HelloHal blogja. Persze a hazai halakkal jóval korábban elkezdtem foglalkozni. Emlékszem, barátaimnak napról napra, estéről estére valamilyen halételt "kellett" készítenem. Jöttek is sorban, egymásnak adták a kilincset: Szia Szabolcs, mit eszünk? :)

Aztán Laci barátom egyszer a kézfogás mellé így köszönt: Hello Hal! Azt hiszem itt eldőlt minden. Azóta egyre jobban csengő brand a HelloHal, azt remélem, hogy a munka, a kitartás a HelloHalhoz a hazai halakat társítja, a fogyasztók, vacsoravendégek, a Halfalatozó vendégei, az olvasók bizalmat szereznek a halfogyasztás iránt, vagy megbízva bennem elindulnak a halfogyasztás, a tudatos halfogyasztás útján. 

Az elmúlt szűk három esztendőben 125 bejegyzés került a blogra, mintegy 100 recepttel, melyek bizonyítják, hogy változatosan, sokféleképpen elkészíthetőek hazai halaink. Átnéztem a blog statisztikáját és érdekes megállapításokat tudok tenni:

Életkép a víz alól: lapuló harcsák és egy eltévedt ponty