A "kínai" hal

A közelünkben, úgy egy percnyire gyalog a házunktól van egy kínai étterem. Igazából nem is mondanám étteremnek, bár le lehet ülni, de önkiszolgáló és az igényessége is inkább a kínai piacokhoz hasonlítható. A helyi lakosság - úgy vettem észre - jellemzően elviszi az ételt csinos kis dobozkában. Elég nagy a választék, két hatalmas pultban napközben legalább 15-20 féle kaja van, levesek, főételek, köretek. Piszok olcsó (nem is értem, hogy csinálják), és nem tudok úgy bemenni, hogy ne legyenek előttem. Ráadásul olcsósága mellett hatalmas adagokat adnak. Na, nem hírverést akarok én csapni ennek a kínainak, megy ez magától is, és szerintem simán veri az összes vendéglátó egységet forgalomban Cegléden, hanem titkon köszönetet szeretnék nekik mondani, hogy ötletet meríthettem tőlük. 

Kedvesemmel heti rendszerességgel vagyunk betérők, általában szecsuánit eszünk és illatos omlós csirkét, valamint szezámmagos mézes csirkét. Noha már egy fél lakodalom árát otthagytam a kínaiban, még egyszer sem jutott eszembe, hogy ezt az én csodás halaimból is el kellene készíteni. Igen ám, de hogyan készíthetik a bundát? Sokáig azt gondoltam , hogy ez valami szuper titkos receptúra lehet, de aztán a neten kutatva összeállt a kép és végül a vacsi. Annyira jó lett, hogy biztos vagyok abban, hogy a következő szezonban a Halfalatozó étlapjára is felkerül.

Piszok egyszerű a tészta: liszt, tojás, só, víz, sütőpor, olaj. Picit sűrűbb állagúra kevertem, mint a palacsinta tésztáját. Bő olaj és hajrá. Ezzel kész az illatos-omlós halacska.

Egy keverő tálba mézet nyomtam, bele ketchupot, erős pistát és szezámmagot tettem, jól elkevertem. A megsült halacskáim egy részét ebbe forgattam meg és máris kész a szezámmagos-mézes halacska.

Már csak a halról nem beszéltem. Szálkamentes filé szükséges, ez bármi lehet: süllő, harcsa, ponty hasa, csuka hasa, kecsege, de még akár nagy busa vastagja is. Vékony csíkokra vágtam, sóztam. Én most harcsával dolgoztam és mennyei volt.

Köszönöm "Kínai"!