Tejszínes halkrémleves halforgáccsal

Hogyan ötvözhető a zöldségkrémleves a halászlével? Véleményem szerint például így:

Zöldséges hallal töltött palacsinta

Amikor az első blogbejegyzést 2012 elején megírtam, azt gondoltam, mindig lesz öt percem, hogy valami finom halételt készítsek és azt bemutassam. Két év alatt, bőven túl a 100. recepten ez még most is igaz, öt percem mindig van, 50 azonban ritkán. És a tényleg nagyon gyorsan összedobható, édesvízi halakból készült finomságokból kezdek kimerülni. Így hát több időt kell töltenem a serpenyők mellett, lassan megdől az a tézisem, mely szerint csak akkor megyek a konyhába és csak olyan ételt főzök, mely mosogatással együtt sem vesz el több időt 15 percnél :) A zöldségekkel töltött palacsinta egyszerűsége ellenére sok munkával és sok mosatlannal jár. De megéri fáradozni vele.

Párolt harcsafilé csőben sült zöldségekkel

A gyorsan valami finomat és egészségeset jegyében egy maximum 10 perces ételre szeretném felhívni a figyelmet. Alapanyagát tekintve csak friss harcsafilére van szükség. Én igazán szerencsés vagyok, hogy még a harcsák korosztályából is válogathatok, ez a legfinomabb 6-8 kg körüliből való, és fagyasztva sem volt.

"Cézár" halsaláta

Csak látszatra "Cézár", meg, hogy a hús és a saláta össze van keverve egy kis szósszal, na, nagyjából ennyi a hasonlóság az igazi Cézár saláta és az én halsalátám között. Mostanában nagyon szeretjük  a friss zöldségeket, a tél kiéheztetett bennünket, biztosan ez az oka. Hal mindig van otthon, nálam ez olyan, mint más háztartásban a kenyér. Az előnye pedig azon túl, hogy isteni íze van az, hogy legfeljebb 8 perc alatt készen van. Mióta a HelloHal, tiszai halak falatozójának megnyitására készülök, egyébként is 8 percben határoztam meg a szintidőt, mely alatt ki kell tudni adni egy-egy halételt... De visszatérve a főszereplőre, a salátára, íme így néz ki és alább az elkészítés módja is.

Bőrében sült fogasfilé grillezett zöldséggel

Becsület szavamra 10 perc alatt elkészíthető az étel, méghozzá 4 főre. A legutóbbi Tisza-tavi horgászatom alkalmával fogtam egy másfél kiló körüli süllőt, melyet már fogasnak is hívhatunk. Amikor megtisztítottam, már tudtam, hogy ezt bőrében szeretném megsütni, ezért lepikkelyezés után a húst leválasztottam a gerincről, majd az oldalvonal menti néhány bumeráng alakú szálkából álló szálkasort egy filézőkéssel kivágtam, így már garantáltan teljesen szálkamentes lett a halam. A csontokat lefagyasztottam szebb napokra! Gondosan be kellett vásárolnom, vettem egy pici teavajat, egy darab citromot, egy darab keményebb padlizsánt és négy darab nagyobb fej gombát. Otthon előkészültem úgy 30 másodperc alatt, majd nekiláttam a sütésnek.

Halpogácsa

Nem, nem valamiféle vendégváró falatkáról van szó, főétel ez a javából. Véleményem szerint bármilyen halból elkészíthető, mely bőrétől megfosztott állapotában, a szálkák (már ha vannak) feldolgozásával kerül bele a pogácsába. Én sajnálom a nemes, vaskos húsrészeket széttrancsírozni, ezért egy másik étel készítésénél keletkezett "hulladékot" hasznosítottam a halpogácsába, sőt a hozzá tálalt zöldségpüré összeállításánál is. Szálkás hal esetében, ami lehet - a teljesség igénye nélkül - ponty, busa, amúr, keszeg, kárász, csuka, balin a bőrtelen halhúst le kell darálni. Süllő vagy harcsa hús felhasználásánál a néhány csontocskát ki lehet szedegetni kézzel. Én a süllő csontjáról lefőtt húsokkal dolgoztam.

Süllőuszonyok magyarosan

Már hallom is, ahogy kitartó olvasóim felszisszennek: "honnan vegyek süllőuszonyokat?" Igen, még talán igazuk is lehet. Nem ismerek olyan kereskedőt, aki ezeket gyűjtögetné és megfelelően tárolná, és tisztogatná, és értékesítené. Egy megoldás marad, a jó pecás vigyen a konyhára. Minden hal minden egyes része precízen hasznosul az én konyhámban, nincs pocsékolás, sőt sportot űzök abból, hogy miből mit lehet készíteni. A süllőuszony valójában a hal mell- és hasúszója, valamint a kopoltyúfedél test felőli oldala által határolt háromszögecske, mely filézésnél keletkező "hulladék". Pikkelyezni szükséges és belülről, a hús felől hártyázni, tisztogatni. Egy zacsiban gyűjtöm a fagyasztóban, egy hónap alatt összejön egy kisebb tepsire való adag. A kiolvasztást követően az uszonyokon mutatkozó nyálkát alapos mosással illik eltávolítani. Ételemet a csirkeszárnyak ihlették, azok is így állnak ki a tepsiből, ha nagyobb tételben sütöm őket.

Savanyú halleves

Már alig vártam, hogy ennek a posztnak eljöjjön az ideje. Egyfelől küldetésemnek érzem (és el is mondom százszor), hogy megmutassam, van élet a halászlén túl is. Másrészt ezt a levest még a halra finnyásak is jóízűen ették. Mit ne mondjak, repetáztak! Elkészítését nem szabad túlbonyolítani, én legutóbb egy picit ezt tettem, de megmutatom hogyan és miért lehet időt spórolni. 

Halvacsora

Mióta megszületett a HelloHal, a legnagyobb kihívást a jó fotók készítése jelenti. Valljuk be, van még hová fejlődni. Történt azonban, hogy egykori osztálytársamat, aki mindenféle képrögzítő masinával rendelkezik, rábeszéltem, hogy némi elemózsiáért cserébe készítsen nekem jó fotókat az ételekről. Igen ám, de tömbösítve kellett megugrani a feladatot, hogy ha már eljön és időt nem kímélve nyakába akasztja a gépet, akkor több kaja is szülessen. Az ételek elfogyasztását barátaimra bíztam, úgy húsz fő elég is volt ahhoz, hogy kevés legyen a maradék. Jellemzően nem ez a mértékegység számomra, mármint, hogy húsz főnek süssek, főzzek vacsorát, ezért úgy válogattam össze az ételeket, hogy azok a készítés technikáját és az alapanyagokat figyelembe véve egymásra épüljenek. A sorból egyedül az előétel lógott ki, mert abban nem volt egy deka hal sem. Az bizony zellerszáras mártás volt, amolyan tunkolós féle.

Aszpikos süllő

Mióta agresszív fogyasztói társadalommá váltunk és télen is lehet nyárra jellemző dolgokat kapni, mondjuk fagyit meg jégkrémet, azóta nem értem miért nem eszünk tavasztól őszig kocsonyát. Értem én, na, hogy eleink miért télen vágtak disznót és miért élték fel azt tavaszra, de manapság már, amikor minden korszerű háztartásban van fagyasztóláda és a húsboltok is roskadoznak a sertés fejétől, bőrétől, körmétől, tessék mondani, miért nem jut eszünkbe, hogy kocsonyát főzzünk? Ezen is csak azért merengtem el, mert a hagyomány olyan korlátok közé képes szorítani még engem is, hogy az már a borzasztó kategóriát súrolja. Adott - horgászati szempontból - májustól a süllő, melynek húsa pillanatok alatt elfogy, csontját meg nézegetem  néhány percig, aztán többnyire az enyészeté lesz. Végzetes hiba! A melegebb tavaszi és nyári hónapokban is lehet kocsonyát főzni belőle, divatosabb megfogalmazásban aszpikot, de attól az még halkocsonya lesz.