Így edd a sült keszeget!

A HelloHal szezonálisan nyitva tartó Halfalatozójában, Tiszaörvényben folyamatosan étlapon van a sült keszeg. Azt kell mondanom, hogy a neten keresgélve inkább elkeserítő a helyzet a keszeg tisztítását, előkészítését, sütését illetően, sajnos még bloggerek tollából is sokszor rossz példa kerül a világhálóra. Arról már nem is beszélve, hogy a többség nem tudja jóízűen megenni a halat (ezt már a Halfalatozóban visszajövő hulladékból, maradékból állapítottam meg), nem tudja a már megsütött keszeget megbontani, szétszedni. Most nem az előkészítésről esik szó, hanem arról, hogyan kell megbontani és megenni egy jól átsütött, de nem kiszárított keszeget.

Az alapvető anatómiai ismeretek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jóízűen csemegézzünk egy keszegből. Szálkás halról van szó, de 2-3 milliméterenként irdalással ezeket felaprózzuk, így biztosan nem akad meg a torkunkon. A nyitóképen jól látszik mi az elfogadható irdalás sűrűsége.

Amennyiben nincs agyonszárítva a hal, úgy a hátuszony kihúzható kézzel is, de egy késsel rá lehet segíteni.

A faroktól megkezdve a fej felé haladva a gerincről le lehet fejteni a halhúst.

 A has feletti hát részen is könnyedén lefordul a megsült halhús a gerincről.

A feladat ugyanaz a másik oldalon is. Ez eddig legfeljebb 20 másodperc.

A hasfal az oldalbordákon fekszik, ez általában úgy megsül a vékonyabb húsréteg miatt, hogy elropogtatható. Nem szálka, hanem vastagabb, jól átsült bordák.

A hasi részeket jobbról, balról le kell törni a gerincről.

Ez marad, ha minden jól megy, és nagyjából egyben kell maradnia.

A gondolkodás, maszatolás nélkül ehető keszeghús isteni finom. Kívül roppanós, beül omlós, puha, a só jól átjárta. Kovászos uborkával, friss kenyérrel kihagyhatatlan.