Csukajava

A csukának jellegzetes íze van, húsa inkább szárazabb, vagy talán helyesebb, ha azt írom, hogy kötöttebb. A gerinc melletti, hát felé eső vastag húsrészek szálkásak. Gyakorlott kéz hőkezelés után ezeket könnyen eltávolíthatja. A gerincvonalától, vagy az oldalvonaltól lefelé, a hasi részek azonban egyetlen szálkát sem tartalmaznak, filézéskor a bordák mentén könnyedén lefejthető. A bőr eltávolítása után így egy vékony, ízletes és szálkamentes csuka húst kapunk. Ezt hívom csukajavának. Számtalan módon elkészíthető és tényleg nem kell félni a fulladástól, biztosan nincs benne csont és szálka. A gasztronómiai élmény pedig különleges és telitalálat, főleg, ha barátaimat kell meglepnem vele.

Harcsa sörtésztában tejszínes kukoricakásával, fonnyasztott parajjal

Családunk jelenlegi zűrzavaros, rohanó élete, szüleim konyhafelújítása egy csöppet átrendezte a hétköznapi gasztronómiai rutinunkat. Minden lehetséges alternatívára készülnöm kellett, hogy biztosan legyen minden nap ebéd, vacsora. Megoldás persze a pizza is, melyet a futár hoz, de csak egyszer. Így biztos, ami biztos alapon a fagyasztóban lapuló harcsafiléből kivettem egy adagot, kiolvasztottam, felszeleteltem és besóztam. A hűtőben azt várta, mikor jön el az ő ideje. Végül annyira jól logisztikáztunk családi körben, hogy a harcsa szomszédaim csúcslakomája lett, rájuk mindig lehet számítani, ha enni (és inni) kell.

Szeretek új ételeket készíteni és kísérletezgetni, de többnyire csak akkor, ha harminc perc alatt letudható az egész mutatvány. Természetesen ez idő alatt a köretet is meg kell oldanom, így a vacsora kitalálása csak addig okoz fejtörést, míg a köretet meg nem szülöm, legalább is fejben :)

A menü végül sörtésztában sült harcsafilé tejszínes kukoricakásával és fonnyasztott parajjal lett.