Natúr halleves

Variációk egy témára! Ez nem egy komolyzenei koncert alcíme, a mai leves bemutatása előtt javaslom ismét elolvasni a savanyú halleves elkészítésének leírását. A natúr halleves ti. úgy született, hogy nem volt otthon tejszín. Nem az a típus vagyok, aki kétségbe esik, ha valami nincs kéznél, boltba se rohanok egyből, kritikus esetben a szomszédtól lenyúlom a hiányzó alapanyagot. Most azonban nem volt idő erre sem. Így lett natúr halleves a leves.

Savanyú halleves

Már alig vártam, hogy ennek a posztnak eljöjjön az ideje. Egyfelől küldetésemnek érzem (és el is mondom százszor), hogy megmutassam, van élet a halászlén túl is. Másrészt ezt a levest még a halra finnyásak is jóízűen ették. Mit ne mondjak, repetáztak! Elkészítését nem szabad túlbonyolítani, én legutóbb egy picit ezt tettem, de megmutatom hogyan és miért lehet időt spórolni. 

Halászlé

Ambivalens érzelmekkel kezdek írni a halászléről. Nem szeretném bántani, mert amennyiben azt jól készíti valaki, isteni finom lehet. Problémám és vívódásom oka kettős: egyfelől a HelloHal azért (is) jött létre, hogy megmutassa, van élet a halászlén és a rántott halon túl is, másfelől az éttermek nagy többsége halsűrítményt használ az egyszerűség és sok más ok miatt az alapléhez, na most abba ne menjünk bele, hogy miből áll a halsűrítmény...

De essünk túl a kötelező feladaton, íme, én és a családom is így készítjük a halászlét!