Harcsapofa

A süllő pofájáról már írtam korábban, méltatva az apró, de igen tartalmas kis húsrészeket, ajánlom újbóli felkeresését a bejegyzésnek! A harcsa pofájáról is csak jókat tudok mondani. A bajszos "arca" egy kerek, közepe felé kissé mélyülő, a szemétől majdnem a kopoltyúfedő végéig tartó húsrész. A mellékelt fotót azért választottam, mert az igen gyakran megtelepedő élősködők itt szinte pontosan a harcsa pofáján lógnak.

Vajas harcsasteak tócsnival

Remélem lenne olyan követőm, akinek feltűnik, hogy valami nem stimmel a harcsa húsával. Hát persze, a fotókon a harcsa pofája látható, de becsszó, aznap a vastag húsából is készült néhány adag. A harcsa pofája egyébként - a süllőhöz hasonlóan - hihetetlenül fehér, nagyon szép, és ízletes falat. Egy nagyobbacska, mondjuk tíz kiló feletti példánynak már egészen termetes, kisebb tenyérnyi pofája van, melyet gondosan ki lehet metszeni, a bőrt lehúzva róla konyhakész is. A harcsasteak készítésekor azzal kísérleteztem, hogy egyes  friss fűszernövényeket milyen mértékben, azaz mekkora mennyiségben kell használni ahhoz, hogy az íze ne legyen túl harsány, de azért markánsan megkülönböztethető legyen egymástól. Rozmaring, bazsalikom és metélőhagyma (snidling) volt a kerti ládás fűszernövényesben, szóval ezekkel próbálkoztam.