Bőrében sült fogasfilé grillezett zöldséggel

Becsület szavamra 10 perc alatt elkészíthető az étel, méghozzá 4 főre. A legutóbbi Tisza-tavi horgászatom alkalmával fogtam egy másfél kiló körüli süllőt, melyet már fogasnak is hívhatunk. Amikor megtisztítottam, már tudtam, hogy ezt bőrében szeretném megsütni, ezért lepikkelyezés után a húst leválasztottam a gerincről, majd az oldalvonal menti néhány bumeráng alakú szálkából álló szálkasort egy filézőkéssel kivágtam, így már garantáltan teljesen szálkamentes lett a halam. A csontokat lefagyasztottam szebb napokra! Gondosan be kellett vásárolnom, vettem egy pici teavajat, egy darab citromot, egy darab keményebb padlizsánt és négy darab nagyobb fej gombát. Otthon előkészültem úgy 30 másodperc alatt, majd nekiláttam a sütésnek.

Grillezett tiszai fogasfilé

Nagyon szeretek a szabadban sütögetni, sajnos kevés alkalmam adódik erre nyaranta. Nem bonyolítom túl az ehhez szükséges eszközöket, sőt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy praktikus, olcsó, mindenki számára könnyen elérhető dolgokkal igazán finom ételek készíthetők nagyon gyorsan. A pici, egyszerű grillsütőm például elektromos működésű, szinte bárhol összeállítható és néhány perc alatt üzemkész hőfokú. Úgy emlékszem talán hat vagy hétezer forintba került. A kiegészítőkért is ennyit fizettem, halrács nélkül ti. csak szenvedés az egész grillezés. Nos, legutóbb a Tiszán, illetve annak partján állítottam fel a sütögetőmet és leptem meg barátaimat, szomszédaimat néhány padlizsán- és süllőszelettel.

Süllőmorzsa

Az egész úgy kezdődött, hogy öt éve egy nyári éjszakán Sanyi barátommal süllőztünk a Tisza-tavon. Már a csalihalazás közben arról beszélgettünk, hogy a fogott süllőt még horgászat után, éjszaka elkészítjük. A siker nem maradt el, fogtam egy két kiló körüli példányt, melyet azonnal megtisztítva fel is tettünk egy vaslapra. Igen ám, de nem melegedett át eléggé a sütő alkalmatosságunk, ezért a friss süllőfilé csak párolódott és elkezdett szétesni darabjaira. Menteni kellett a menthetőt, így született véletlenül a süllőmorzsa, azóta már tudatosan cselekszem, ha erre vágyom.

Fogasfilé tejszínben úsztatva

Korábban már utaltam arra, hogy májusban jellemzően süllőre horgászom, így - számomra - teljesen egyértelmű, hogy többnyire süllőételeket ajánlok. Legutóbbi vacsoránknak is van előzménye: gyorsan, valami finomat, a semmiből...

Az már-már meglepetés nélküli, hogy a hűtőmben mindig van friss, tehát korábban nem fagyasztott, besózott, gyönyörűen előkészített süllő hús. A szomszéd zöldségekből jobban felkészült és még tejszín is lapult a frigójában, az étel elkészítése 15 percnél nem tart tovább.

Rántott süllő karottás burgonyapürével

Gyorsan magyarázkodom egyet, hogy túl legyek rajta, mert a HelloHal legfontosabb célja, hogy megmutassa "Van élet a halászlén és a rántott halon túl is "! Az általam kikísérletezett rántott süllő, mely egyébként harcsából is ugyan olyan finom, apró trükkökkel teszi még élvezetesebbé a halfogyasztást. Ezért tehát a mai poszt.

Először a hal előkészítéséről. A gerincéről leválasztott, bőrétől megfosztott süllőt szép tisztára mosom és teljesen megszárítom, nem lehet rajta nedvesség. Két ujjnyi vastag csíkokra vágom. De mennyi is a két ujjnyi? Az ilyen jellegű mértékegységekkel egyébként is hadilábon állok, most viszont a boltokban is kapható fagyasztott, előre panírozott tengeri halrudacskákhoz tökéletesen tudom hasonlítani, ez már egy jó viszonyítási alap, annak a kétszerese vastagságúra kell vágni a filét. Jöhet a sózás, durván. Kézzel jól beledörzsölöm a halba és természetesen pihentetem hűtőben 12-24 órát. Ha jól dolgoztam, felhasználás előtt a hal ismét teljesen száraz lesz, én meg szoktam ízlelni a nyers halhúst és amennyiben érzem rajta enyhén a sót, akkor nagy valószínűséggel jó lesz. A panírozás művelete következik.

Bőrében sült fogasfilé mézes, grillezett körtével

Horgászati szempontból a május, főleg a hónap eleje ideális arra, hogy a konyhára valót megfogjam. A süllők szaporodási periódusának vége, elgyengültek az ívásban, ezért energiájukat pótolni kell, tehát keresik a táplálékot. A horgásznak ezért könnyebb dolga lehet apróbb süllők, vagy nagyobb példányok, ún. fogasok elejtésére. A jobb piacokon és halkereskedőknél is be lehet szerezni a süllőt, de élve a legritkábban, általában fagyasztva kínálják portékájukat. Tapasztalatom szerint a süllőt, még a nagyobbakat is csak belezik és tisztára mossák a gyomrát, de bőrét, pikkelyét megtartják, kopoltyúját sem szedik ki. Így az eladási súly nagyobb, ez számukra fontos, továbbá tényleg megbízhatóbb lesz a hal húsának minősége. Ha nem sikerül filét venni, a húst a gerincről otthon kell leválasztani és a pikkelyezés művelete is otthonra marad, mely nem túl hálás feladat. Érdemesebb valahol a szabadban hozzálátni, hiszen az apró, kemény pikkelyek százszámra szanaszét peregnek, repülnek, a konyhában nem könnyű összetakarítani. Én otthonra külön halpucolót építettem, ott kedvemre gengszterkedhetek. No, de térjünk a tárgya! Hogyan lesz a bőrös fogasfiléből mennyei étel?