.jpg)
A csukát lefilézem, azaz leválasztom a húst a csontról, gerincről és a bőrétől is megfosztom. Ettől még a húsa szálkás marad. A húst megfőzöm. A főzővizet sózom, teszek bele vöröshagymát, fokhagymát, szemes borsot, babérlevelet. A megfőtt halat, miután kihűlt, kiszálkázom. Ez viszonylag egyszerű művelet, hiszen a csukában hatalmas Y alakú szálkák helyezkednek el szépen sorban és amennyiben jó helyen töröm meg a halhúst, akkor a szálkák könnyen kihúzhatók. A főzőlét sem öntöm ki, abból kiszedem a hagymát, fokhagymát és szemes borsot, ezeket a hallal együtt lepépesítem. Nem turmixgépet használok, hanem aprítót, bőven elég az is. A fűszerezés következik. Kevés olvasztott vajat és ízlés szerinti mennyiségben mustárt adok hozzá, éppen annyit, hogy a hal íze megmaradjon és a mustár is savanyítson valamelyest. Só, bors szinte mindig kell még hozzá, illetve néhány csepp citrom. Jól összedolgozom az egészet. Közben további vöröshagymát darálok egészen pépesre és kanalanként adagolom a masszához, melyet kóstolgatok.
Arra érdemes figyelni, hogy a pillanatnyi állapot és az összeért másnapi halkrém íze között jelentős különbség lesz, ezért nem szabad túlfűszerezni, túlhagymázni. Pirítós kenyérrel kiváló csemege!
.jpg)
5 kg-os csukám a Tisza-tóról
Hozzávalók:
- csukafilé
- vöröshagyma, fokhagyma, babérlevél, só, bors
- vaj, citromlé, mustár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése