Ebben a receptben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen jól harmonizál a csípős íz az édessel és a sóssal. Fogtam egy szép kősüllőt a Tisza-tavon, mely azért különösen érdekes, mert nem a Tisza-tó folyó szakaszán kívánta meg a csali kishalamat, hanem a tó részen, nevesül a Sarudi-réten. Márpedig a kősüllő ott nem jellemző.
A kősüllő húsa megegyezik a süllő húsának ízével, jelentős különbség ebben nincs. A gyakorlatlanok össze is tévesztik vele, legkönnyebben a szájában található kapófogról lehet a süllőt megkülönböztetni a kövestől, mert, hogy neki nincs ilyen. Méretkorlátozás védi, 20 cm-nél kisebbet nem lehet megtartani. Az általam fogott ennél jóval nagyobb volt, nem is találtam otthon olyan tányért melyre ráfért volna.
A recept igen egyszerű. Természetesen tisztítás és alapos sózás után kezdtem hozzá, csípős őrölt pirospaprikával megszórtam a halat, majd ezt követően megforgattam lisztben, újabban kukoricalisztet használok. Azért nem keverem össze őket, mert így kevésbé vész el az ereje a paprikának. Ettől még nem lesz szájégetősen csípős, és a paprika is nehezebben ég meg az olajban. Bő olajban sütöm lassan, mert vastag a hal és mindkét oldalát sütöm fedő alatt is pár percig. A köret felezett, hámozott barackbefőtt, melyet általam kalapáccsal összetört sósmogyoróval szórtam meg. Hihetetlenül finom étel, Laci barátom szerint életem legjobb sült halát kóstolhatta...
Hozzávalók:
- kősüllő, vagy apróbb süllő
- csípős őrölt paprika
- kukoricaliszt, olaj, só
- befőtt és sósmogyoró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése