A süllő pofájáról már többször írtam, felhasználhatósága szintén korlátlan, készítettem már ragus ételt belőle és fish and chips alapanyaga is volt. Most "csak úgy" megsütöttem. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy különböző mártásokkal miként lehet új ízeket előcsalni. Na, ebben van még hová fejlődni... Megosztom azért a tapasztalataimat.
.jpg)
A süllő pofája egy jól kikanyarintható, kivágható húsdarab, mely tömény fehérje, igen ízletes, mellékízektől mentes.
Besóztam és pici olajon megsütöttem, nyomtam rá friss fokhagymát. Sűrűbb állagú a hús, mint a testen, ezért fedő alatt pároltam is néhány percig, hogy biztosan átpuhuljon. Az egész mutatvány legfeljebb 6-8 percet vett igénybe. A mártásokkal így elsőre nem akartam bíbelődni, ezért bevásároltam a boltban. Készen kapható retteneteket vettem, most már tudom, hogy melyiket szabad a jövőben és melyiket nem. Kezdem azzal, amelyik nem látható a képen, ez általam összedobott tartárnak becézett tejföl, majonéz, só, bors, citromcsepp elegyéből állt, ez volt a legfinomabb. A készen vásárolt cézár salátához ajánlott, francia elnevezésű és ezersziget névre hallgatóöntetek közül ez utóbbi egész vállalható volt, a másik kettő nem igazán illett a halhoz. Viszont jól mutatott a tálalásnál :)
Hozzávalók:
- haltallér, mely nem feltétlenül kell, hogy a süllő pofája legyen
- olívaolaj, só, fokhagyma
- mártások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése