2013. április 9.

Rántott ikra

Halaink belsőségeit csak kevesen becsülik, pedig kis körültekintéssel és némi bátorsággal valódi csemege válhat belőlük. A ikra azért különleges, - és talán ezért is igényel több tapasztalatot, ismeretet - mert mindegyik halnak más időpontban fejlődik és érik, így ezekre is figyelemmel kell lenni akkor, amikor a konyhaasztalra kerül. A korábbiakban főleg a csuka és a süllő ikrájáról írtam, most essék néhány szó a ponty és a harcsa szaporítóanyagáról. Ezek nem válnak ki a burokból, késsel nem eltávolíthatók, a szemeket csak széttrancsírozzuk a próbálkozással, így a burokkal együtt kell felhasználni. Áprilisban egyik halnak sincsen érett, nagyszemű ikrája, az ikrát tartalmazó hártya is vastag, stabil. A tógazdaságokból származó pontyból kinyert ikrát kevésbé sajnálom, lényegesen kisebb lelkiismeret furdalás mellett használom fel, mint a legtöbbször természetes vizekből kikerült harcsáét. De mindkettő kitűnő és ízletes, ha egyszerűen kirántjuk.

A burokban lévő ikrát ujjnyi karikákra vágtam és alaposan besóztam, ettől elég sok levet is engedett és a sóval érintkező felületek bebarnultak. Semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben ettől.
A panír teljesen szokványos, de közvetlenül sütés előtt forgattam meg a lisztben, tojásban, zsemlemorzsában a kis karikáimat. Nem agyonforrósított, de jó meleg olajban megsütöttem őket. Tartármártással és főtt-sült burgonyával tálaltam az arra járóknak, akik valahogy mindig érzik mikor kell szomszédolni egy kicsit :)

Egy baráti vacsorán készült fotó, ahol a nyolcadik (!), befejező fogás volt a rántott harcsaikra rozmaringos steakburgonyával, fokhagymás-kapros mártással:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...