Halvacsora

Mióta megszületett a HelloHal, a legnagyobb kihívást a jó fotók készítése jelenti. Valljuk be, van még hová fejlődni. Történt azonban, hogy egykori osztálytársamat, aki mindenféle képrögzítő masinával rendelkezik, rábeszéltem, hogy némi elemózsiáért cserébe készítsen nekem jó fotókat az ételekről. Igen ám, de tömbösítve kellett megugrani a feladatot, hogy ha már eljön és időt nem kímélve nyakába akasztja a gépet, akkor több kaja is szülessen. Az ételek elfogyasztását barátaimra bíztam, úgy húsz fő elég is volt ahhoz, hogy kevés legyen a maradék. Jellemzően nem ez a mértékegység számomra, mármint, hogy húsz főnek süssek, főzzek vacsorát, ezért úgy válogattam össze az ételeket, hogy azok a készítés technikáját és az alapanyagokat figyelembe véve egymásra épüljenek. A sorból egyedül az előétel lógott ki, mert abban nem volt egy deka hal sem. Az bizony zellerszáras mártás volt, amolyan tunkolós féle.

A friss és gyönyörű zeller vastagját levágtam és fokhagymával együtt aprítóban összegyaszatoltam. 3 rész tejföl, egy rész joghurt sóval, borssal ízesítve és hozzákeverve az aprító tartalma, ennyi a tunkolós mártás, melyhez nyers zellerszárat és sárgarépát vágtam, nagyjából egyformára, mind egy szálig elfogyott.

De beszéljünk a halakról. Abban biztos voltam, hogy savanyú halleves lesz a leves, ehhez volt süllőcsontom. Ami lefőtt a csontokról, tökéletes alapanyaga lett egy aszpikos előételnek. A balint hat nappal korábban kirántottam, mert abból készült a másik előétel, a marinírozott balin, ennek pedig állnia kell a pácban. Na, én is abban álltam, amikor rájöttem, hogy mit vállaltam. Próbáltam úgy összeválogatni a főételeket, hogy azokat egyszerre süthessem a sütőben, még, ha ilyet nem is követtem el korábban. Tehát vettem leveles tésztát és süllődarabkákat tekertem bele,

sütöttem egyben tepsi méretű süllőket, egy termetesebb sügeret, melyet fóliába csomagoltam és süllőuszonyokat, melyeket májusban gyűjtögettem össze. Ízelítőül néhány fotó a kész süllőkről és a sütés előtti süllőuszonyokról. A recepteket a következő hetekben olvashatjátok. Most csak az együtt sütés legfontosabb tanulságait írom le.

Légkeverés, 160 fok, három tepsi. Abból indultam ki, hogy a régi gázos sütőben 45 perc kellett szabályozatlan láng mellett egy jó halétel megsütéséhez, Ez úgy általánosságban igaz volt. Sok tepsi, sok vas, nem előmelegített sütő, ezért most 60 percre állítottam be a sütési időt. Kevés volt. Összesen 75 perc kellett úgy, hogy szintenként kapott 3-3 perc grillezést minden étel. Volt ám pörgés! Kész a tésztás! Vihetem? Szedjétek, szedjétek, mert hozom a locsolgatós süllőt! Legalul voltak a "halszárnyak", mert ez lett a beceneve a magyaros süllőuszonynak. Az egyben sült süllők kicsit kiszáradtak, annak elég lett volna kevesebb idő is, de minden értékelve, nem döntöttem rosszul, hogy bevállaltam a három szintet. Közben három köretet is összedobtam. Spárga baconbe tekerve, zöldbab zsemlemorzsában és friss saláta szamócával savanyú, mézes öntettel. A részletekkel nemsokára jövök!