Már nagyon vártam a mai postot, a fotók tekintetében átmenetileg új korszak nyílik, Zoli barátom ti. hat különböző halételemet és a készítés lépéseit is megörökítette, a látásmód egészen új. Elsőként a sóban sütött süllőt mutatom be, megjegyezve, hogy a fehér só nem túl látványos. A sóburok egyetlen célja a hal párolása.
.jpg)
Az ételnek két korlátja van, az egyik, hogy a süllő elférjen az edényben, melyet a sütéshez használok, a másik, hogy legyen otthon elég só. A manőverhez 3 kg is elfogy, 77 ft-os sóból ezt azért ki lehet bírni.
Mindenek előtt kimentem a kertbe (mert akkor még jó idő volt és a fűszeres ládánkban zöldellt még ez, az) és vágtam azokból a friss fűszernövényekből, melyek szépek és illatosak voltak. Menta, rozmaring és snidling (metélőhagyma) került a lepikkelyezett és kimosott, leszárított süllő belsejébe, melyet még be is sóztam belülről!
Egy almát is feldaraboltam, kell a nedvesség a párolódáshoz, és az alma illata, íze is.
Találtam otthon szalonnát, vékony szeleteket vágtam belőle és a hal alá elhelyeztem. A sorrend: só, szalonna, hal, só.
A végén egy spriccelővel tömörítettem a sót, de a levegő nem szökhet ki, erre figyelni kell. Egy óra alatt 180-200 fokon megsül, aztán elő a kalapáccsal, hogy a sót, a sóburkot fel tudjam törni. Izomból neki kell esni!
A sót szépen le lehet seperni a halról, tovább azért ne álljon benne, biztosan nem lesz túlzottan sós, sőt elő szokott fordulni, hogy a hús még sótlan is.
Zolinak köszi a fotókat, ajánlom a makro képeit, itt megtekinthetők: http://www.facebook.com/zoltan.pakozdi.96/photos_albumsHozzávalók:
- 70-80 dkg-os süllő egyben
- 3 kg só
- friss fűszernövények, alma
- szalonna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése