Néhány éve voltam a Duna-deltában horgászni. Annyira belelkesedtem, hogy azon a nyáron kétszer is visszamentem. Hihetetlen a halbőség, pedig horgászati szempontból holt idényben voltunk. Ott is az ősz az erősebb. Az utazás viszontagságai mára már megszépültek, a 24 órás döcögésért akkor nagyon nyűgös voltam. Viszont sokat tanultam. Félelmetesen érdekes az ott élő lipován halászok élete, maga a Duna-delta ránézésre akár a mi Tisza-tavunk is lehetne, persze sokkal nagyobb. A csukát úgy fogtuk Orklával, mint csontival a snecit, mártogatva termetes pontyok jöttek (!), süllőt akkor fogtunk, amikor akartunk és ha etettünk egy pályát pontyra, mert ahhoz volt kedvünk, akkor pontyot fogtunk. Szóval más a világ arra felé. Sokat mártogattunk apró csalihalakkal, nem véletlenül hoztam szóba a kishallal fogott pontyot, termetes sügerek kísérték folyamatosan a szerelék feltekerése közben a gyorsan vontatott küszöket. Ezen felbuzdulva más egyéb csalikkal is elkezdtünk sügérre horgászni. Fogtuk is számolatlanul a szebbnél szebb, tenyeres vagy még nagyobb példányokat. Ottani vendéglátónk, szállásadónk elkészítette nekünk egyik este a sok, szép, vastaghátú halacskát, mely annyira finom volt, hogy Duna-deltai élményeimet alapjaiban határozta meg. Alig vártam, hogy egyszer ezt itthon is kipróbáljam.
.jpg)
Az előkészítés és a sütés is végtelenül egyszerű. Egyszerű, mert nem kell a halat pucolgatni. Kidobjuk a belét, kicsit kiöblögetjük és már konyhakész is. Nem kell pikkelyezni, bíbelődni vele. Egy csöppet besóztam belülről és egy púpozott kiskanálnyi vajban elkevertem háromféle fűszert. Kakukkfű, bazsalikom és petrezselyem volt otthon, ezeket egy mozsárban összetörtem, így kevertem ki a vajjal, majd betöltöttem a sügér belsejébe és alufóliába becsomagoltam az egészet, figyelve arra, hogy a megolvadt vaj ne tudjon majd kifolyni. Ennyi, mehet a sütőbe, nem kell neki sok idő, úgy 20 perc. A Duna-deltában parázsba tettük az esti beszélgetésünk idejére.
.jpg)
Az első fotón még nyers a hal, a második kép sütés után készült. Belülről kifelé haladva illik fogyasztani egy kisebb villa segítségével a sügért, a pikkelyes bőre egyszerűen leválik.
Tudom, hogy nem könnyű beszerezni a tenyérnyi sügérből annyit, hogy abból egy valamire való ebéd, vagy vacsora legyen, de talán van néhány ügyes pergető horgász, akinek ez nem jelent gondot. A Tisza-tavon, főleg a füredi Holt Tiszán rendszeresen fognak szebb példányokat.
- tenyérnyi sügér
- zöldfűszerek
- vaj
Hello !
VálaszTörlésMa sikerült levadásznom két termetes sügettyűt és egyből a blogod ugrott be. Még süllősütéshez készítettem múltkor némi fűszervajat petrezselyemből, fokhagymából és metélőhagymából és a maradéknak most jött el az ideje, bele a halacskákba, aztán fólia :)
A tipp nagyon bejött, eddig ritkán kisebbeket fogtam aztán jól megnyúztam-kisütöttem, de így sokkal szebb és finomabb lett.
Azt hiszem komolyabban veszem a sügérhajszát ezután, mert, ha ekkorák vannak itt a Velencei-tavon, akkor érdemes velük is tömnöm a hasam és szigorúan nyúzás nélkül, fóliázva. Legközelebb faszénparázson és az eredeti fűszerkombinációval :)
SF
Gratulálok a sügerekhez is, meg az ételhez is! További jó szemezgetést a receptek között!
VálaszTörlés