Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb termetű képviselője is hazai vizeinkben.
Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsba nyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó, amit a víz jellege és aljzata befolyásol. A Tisza-tóban fogható tavi süllők világosabbak, de felkavarodott víznél sárgásabbak, iszaposabb részeken (pl. Óhalászi, vagy Csapói) kifejezetten feketés, sötét árnyalatúak.
Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat fogasnak, vagy fogassüllőnek nevezik. Ezt a nevet a szájában található 4 darab kapófogról kapta (2 felül, 2 alul), melyek segítségével zsákmányol.
A süllő Európában honos, megtalálható hazánk nagyobb folyóiban, tavaiban. Kedveli az oxigéndús, kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol nincs, ott a meder egyenetlenségeiben keres fedezéket. Állóvizekben bedőlt fák mellett, nádasokban, növénymezők szélén, folyóvizekben kőrézsűk, kőgátak, bedőlt fák, sarkantyúk, ruganyok, mederegyenetlenségek a legkedveltebb búvóhelyei.
Testfelépítése: teste nyúlánk, oldalról alig lapított, feje hosszúkás, szeme nagy. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló. Szájában apró fogak vannak, ezek közül kiemelkedik két pár ebfog, alul és felül is egy – egy pár, lényegében ez különbözteti meg legkönnyebben a kisebb testű rokonától, a kősüllőtől. Színe a hátán zöldesszürke, oldalt ezüstös, ezüstszürke, hasa fehér. Testét apró, erősen bőrbenőtt pikkelyek borítják. Oldalait oldalanként 5-8 halvány, testre merőleges oldalfolt, csík tarkítja. Hátúszója két részből áll, az elsőnek kemények, hegyesek a sugarai, a második lágysugarú úszó.
Szaporodása: ívás március, április hónapban történik, ikráit általában a fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja, amelyet a hím kikelésig őriz. Ahol a természetes ívás nem mindig sikeres az ívóterület hiánya miatt, ott süllőbokrokat helyeznek ki, hogy megfelelő ívóhelyet biztosítsanak számukra. Sokszor előfordul, hogy ívása a kedvezőtlen víz és hőmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik, ami jelentős kárt tehet a leendő állományban, hiszen az addigra már leívott keszegek ivadékai túl nagyra nőnek és nem lehetnek a felnövekedő süllőcskék táplálékai.
Táplálkozása: az ikrából kikelő lárva először apró, planktonikus állatokon nevelkedik, később áttér a nagyobb állatkák, férgek fogyasztására, csak néhány cm-es nagyság elérésekor válik ragadozóvá, de felnőtt korában is előfordul gyakran, hogy csigákat, kagylókat is fogyaszt. A halak közül kedveli a nyújtott testalkatú, ezüstös csillogású fajokat, szűk garatnyílásán ezek csúsznak le a legjobban. A kishalat mindig fejjel lefelé nyeli el.
A Tisza-tavon horgászatát tilalmi idő korlátozza, március 1-től április 30-ig. A többi hónapban kivétel nélkül eredményesen horgászható, de más-más technikával, más-más csalival és többnyire más-más helyen kell keresni őket. Decembertől februárig a süllőállomány jelentős része a folyómederben tartózkodik, gumihalas horgászata élvezetes. E három hónapot és a tilalmi időt leszámítva a tározó, különösen a Sarudi-rét, a Szalóki medence és a Poroszlói medence sok süllő búvóhelye és táplálkozásának helyszíne, ezért esténként kishallal eredményesen fogható. A folyón a nyári, őszi hónapokban nappal is és esténként is a partszéli töréseken, akadókon, kövezéseken horgászható kishallal és néhány pergető módszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése