Harcsa-gyros

Mikor együnk gyrost, ha nem nyáron? A strandok, fürdők büféinek kínálatából nem hiányozhat az eredetileg görög étel, melytől mára már jelentősen eltér mindenki, az elkészítés módja, a gyros ízvilága is más és más minden vendéglátóhelyen. A jellemzően strandkaja azonban otthoni körülmények között is kivitelezhető, sőt egyáltalán nem érzem, hogy szentségtörés mindezt halból, esetünkben harcsából összeállítani. A HelloHal nem arról híres, hogy percre pontos leírást ad az előkészítés, kivitelezés időtartamára, de most állítom, hogy előkészülni háromszor annyi volt, mint sütni és tálalni, de összesen a fél órában benne voltam. Emlékeim szerint még valamikor június közepe körül fogtam a Tiszán egy kisebb, négy-öt kilós harcsát, melynek húsa lefagyasztva a hűtőben lapult. Azért is emlékeztem rá pontosan, mert olyan zsenge, fehér színű filé volt, hogy a harcsatömbök között is felismerhetővé vált. Fejest ugrottam a fagyasztóládába és megkerestem, kiolvasztottam, feldaraboltam, besóztam, ennyi történt egy nappal a harcsa-gyros vacsora előtt.

Miért választottam a harcsát a gyroshoz? A harcsa húsa szálkáktól mentes, megfelelően letisztítva a zsírok és a vörös húsrészek esetleg kellemetlen íze is elkerülhető. A szálkátlan halak közül talán a legtöbb vizet tartalmazza, ezért megfelelő sütés mellett az ízeket és zamatokat jól tartja. A harcsafilét apró kockákra vágtam. Vásároltam görög, azaz gyros fűszerkeveréket (vigyázat, nem fűszersót!), melyet két kanál olívaolajjal és két gerezd présen átnyomott fokhagymával összekevertem és kézzel bedörzsöltem vele a halat a sütés előtt egy órával. A munka nyugalmasabb része következett, megmostam, megtisztítottam a zöldségeket és feldaraboltam, felkarikáztam valamennyit. Egy kígyóuborkát pedig lereszeltem és besóztam. Bevallom, krumplit csak a fotózás kedvéért sütöttem, persze elfogyott mind egy szálig, de az egészséges táplálkozás jegyében ezt igazán elhagyhattuk volna. A megjelenő többes szám már vacsora vendégeimre utal,  akik aktívan kivették a részüket a terítésből. Még napközben meglátogattam egy strandon büfét üzemeltető ismerősömet, akitől pitát és csípős szószt kunyeráltam, gondoltam könnyítek a helyzetemen, ennyi csalás belefér. Így azt nem tudom leírni, hogy a csípő szósz miből készült, viszont a tzatzikis szószt kikísérleteztem, sőt az anyaghányadokat is megjegyeztem: egy pohár 0,375 l-es joghurt, 0,125 l tejföl, két tasak Kotányi tzatziki fűszerkeverék, hozzá egy fél tasak Kotányi fokhagyma és két nagy gerezd friss fokhagyma présen átnyomva. Végül friss kaporral megszórtam az egészet. Azért éreztem szükségességét leírni az öntet összetevőit, mert az előkészületből talán ez vette el a legtöbb időt, mire kóstolgatással, kavargatással sikerült jó ízharmóniát elérnem. Már csak meg kellett sütnöm a harcsát.

A sütésnek technikája van, mely igen egyszerű, de hihetetlenül fontos. A teljesen száraz serpenyőt forróra fel kell melegíteni. Mindössze egyetlen kanál olívaolajat öntöttem bele, és egyből rátettem a halat, melyet nem szabad piszkálni. Amikor úgy éreztem, hogy lepirult az alja, akkor óvatosan átforgattam, majd talán még egyszer és kész. Nem esett szét, nem törött össze a halhús és nem volt öt perc az egész művelet, melynek a végén apróra vágott friss kaprot dobtam a harcsához. A hal így nem száradt ki, pont annyira lett kérges, amennyire szerettem volna, az ízeket pedig szépen magába zárta.

Elkészült a harcsa-gyros tálban és pitában is. Íme a megszokottól eltérően sokkal több fotó: