Néhány éve sportot űzök abból, hogy egy hal valamennyi testrészét, alkotóelemét a lehető legjobban használjam fel. Időbe tellett, mire az agyam ráállt arra, hogy pucoláskor, feldolgozáskor megfelelő gondossággal járjak el, a legtöbb esetben már akkor tudnom kell, hogy mit készítek majd belőle később. A süllő filézését követően a gerinc és a fej gyakran hulladéknak számított, manapság már ezeket a csontokat is megbecsülöm, aszpikos süllő, hidegkonyhai készítmények, hallé alapanyaga lehet, valamint a pofacsonton található kis húsdarabkákat összegyűjtve akár ragut is készíthetünk. Így tettem én is, gyűjtögettem egész télen a süllőpofát, miközben azon agyaltam, hogy a kevéske, de nagyon finom falatkákból hogyan lesz vacsi.
A süllő pofacsontjáról viszonylag könnyen kimetszhető egy éles, vékony pengéjű késsel, például filézőkéssel a - süllő méretétől függően - 10 vagy akár 200 forintos nagyságú húsdarab. Egy kis műanyag edénykében, fagyasztva tároltam ezeket a közelmúltig. Sajtot grilleztem, és halas raguval tálaltam.
