Hallal, dióval töltött sült alma

A halas desszertek világába kalandozva találtam ki Édesanyámmal közös ötletelés folytán e "desszertet". Kénytelen vagyok idézőjelbe tenni a desszert szót, hiszen nem egy édes, krémes valami ez, sokkal inkább nevezném befejező fogásnak. Valahogy úgy képzelem el, mint a mézzel locsolt megsütött sütőtököt, vagy egy étkezés után aszalt gyümölcsökből való csemegézést. 

A halas desszertek ötletét valójában az a felismerés adta, hogy a hal nyersen, alapvetően citromos pácolás után is fogyasztható. A haltatár, a seviche készítésének kiinduló pontja is ez. Kísérletezéseim során eddig három különböző (új szóösszetétel következik:) befejező halas desszert született. Az egyik a rétesbe bújtatott, jellemzően almaágyon tálalt halacska, a mézben pácolt és párolt hal palacsintába töltve és ez a diós, halas sült alma. Valamennyi érleléssel kezdődik: a vékonyra vágott halfilét, süllőt vagy harcsát citrommal meglocsolva nyersen is fogyaszthatóvá varázsolom, jöhet rá a méz és a fahéj. E hármasban állhat napokig is, de fél nap már bőven elég. 

Aszalt szilvával töltött harcsafilé

A nagy karácsonyi készülődésben azon gondolkoztam, hogyan lehetne minden porcikájában karácsonyi valamennyi ételem. Igyekeztem azokból az alapanyagokból válogatni - természetesen a hal mellett - , melyek még inkább ünnepivé varázsolnak egy ételt, egy menüsort. Így jutottam el az aszalt szilváig.

Egy klasszikus halvacsora újraértelmezve

Hogy hogyan lesz klasszikus egy halvacsora akkor amikor a HelloHal jelenség arról szól, hogy van élet a halászlé, rántott hal, harcsapaprikás szentháromságon túl, azt nem olyan könnyű kitalálni. A Karácsony jegyében azonban kötelezőnek éreztem felvonultatni ezeket az ételeket és az az igazság, hogy elvárás is volt felém a törzsvendégek részéről is. A menü egyetlen étele sem volt könnyen, gyorsan elkészíthető, így újabb fejtörést okozott, hogy a látványkonyhám részeként mit mutatok be. Azért valahogy átugrottam a lécet...