Hetek óta a halgaluskák bűvöletében élek. E lelkesedésem odáig fajult, hogy pár napja egy nagyobb társaságon le is teszteltem a halgombóc levest (annak tejfölös habarással, kaporral készült változatát). Az elmúlt hetekben galuskából, gombócból (mert nem tudom eldönteni melyik a helyesebb ezekre a bájos kis izékre) mutattam levest, sütöttem roppanós falatokat, most pedig mártással élvezetesebbé tett változatáról mesélek. A nagykanállal szaggatott galuskát mentás, savanykás, joghurtos mártáson tálaltam.
.jpg)
Csak röviden az alapanyagról, hiszen ezt már leírtam a levesnél és a roppanós halgombócnál is. Szinte mindegy milyen halat darálunk, pépesítünk le. Kreativitás kérdése az ízesítés is, talán csak az állagára kell figyelni. A halgaluskámat friss korianderrel és szárítottal is teleraktam, vizes kanállal jól szaggatható, formázható elegyet kaptam. Hallében főztem ki, hamar feljöttek a víz felszínére. (Ilyenkor szoktak megszólni, hogy jó nekem, hogy csak úgy van otthon egy kis hallé. Ez igaz is, de sós vízben is ki lehet főzni.) A mártás joghurtból, tejszínből állt, melyet citrommal és frissen áttört, aprított mentával ízesítettem. No és persze só, bors. Mostanában nincs kedvem a köretekkel bajlódni, a könnyebb ellenállás irányába hajlok, ezért választottam a friss sárgarépaszalagokat, de édesapám szerint így is tökéletes volt :) Kell ennél több?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése